Az igazi ember ezeknek már uncsi,

Mindent eláraszt a sok modell punci.

Akikhez hiába méregeted magad,

S már hiába szólok, hogy az irigység ragad.

 

S a celeb, ki a dzsungelben bujkál,

Sohasem volt nagy lexikon búvár.

Mégis röhögve keres milliókat,

Pedig nem ismer bonyolult szókat.

 

S lehetek én lakat vagy a titok őrző,

Senki nem vagyok, ha feltűnik a Győző.

És elrikkantja magát ízes magyarsággal,

"Há’ mit kezdjek more, én a mássággal?!"

 

Önjelölt sztárok, díszpintyek, celebek,

Sohasem tudtam, hogy mit kezdjek veletek.

Sohasem értettem, tőlem mit akartok,

Semmit sem csináltok mégis zavartok.

 

Mert mindig is szükség volt hülyékre,

Kik egymást fikázzák zöldre vagy kékre.

De nem is bennük van a nagy hiba,

Csak pár hülye gyerek és agyatlan liba.

 

A tévé a bajok valódi forrása,

A média nagy atomvillanása.

Hisz a tévék tömik a fejünket ezzel,

Legyen az karácsony vagy a szilveszter.

 

Nincs se jó éjszakát, se csendes ébresztés,

Átjár mindenünket ez a megtévesztés.

És esélyed sincs így, hogy ember maradj,

Hisz amit, a szem lát azt elhiszi az agy.

 

-lakat-

""

">
blog header

Nincs találat.