Már akkor sejtettem, hogy a doktori iskola úri svihákság, mikor 2003-ban újra megnyertem két OTDK-t (8. Hastudományi szekció Védelmi igazgatás, országvédelem, katonai szociológia tagozatában, ill. a Ped-Pszich-Közműv-Stb. szekció Szolgáltatás- és információmenedzsment tagozatában), és a drága tanszékvezető úr megint kérdezgette, hogy ugye, jelentkezem majd doktori képzésre. Hooogyne, kibaszott idiótáknak látszom? Hiszen az ösztöndíjasoknak is fizetni kell sok tízezernyi tandíjat, ha jól tudom. Ám valami olyant feleltem udvariasan, hogy a gyakorlati munka során szeretném kamatoztatni a megszerzett elméleti köreteket. Pedig hát lófaszt. Ahogy a Költő mondta: "Utálom a fajtámat, és büdös a munka."


Sajnos péntek délelőtt is a munkahelyen szoptam, alig tudtam 2-kor elhajtani a népeket, úgyhogy a Trauma, gender, irodalom konferencia közepére estem csak be. Hiszen Pál Dániel Leventét el nem mulasztottam volna, lezáratlan vendettánk mián.


Az igazságról hazudozott, a közeli Keletről, többször idézve egy arab filozófust, aki Jászberényi Sándor álnéven bújkál, mert kimondták rá a fetát.



Szem látomást PDL maga is unta, amit beszélt, de a doktori képzés során muszáj ilyen alibikonferenciákon részt venni, mert pontot adnak rá. Szegény szekcióelnök is a fejét fogta, majd diszkréten az asztalba kezdte verni a fejét.



A mindig udvarias, türelmes és kiváló kritikus-szerkesztő-stb. Menyhért Anna ki is ment PDL "előadása" közben, úgyhogy lehet képzelni!



De mondjuk azt, hogy kávézni ment ki, hiszen az objektív újságíró nem lehet elfogult. Az aprósüti valahogy nagyon hamar elfogyott, persze, mikor kimentem a folyosóra, hogy a másik szekcióba is belehallgassak, de mit tehettem volna? Jól csúszott a tejjel. Monnyuk ilyen apró kávéspoharakból sem ittam még eddig majd' egy liternyi tejet. Igen, annyira paraszt azér mégse vagyok, hogy beleigyak a dobozba! (Fene se tudhatja, melyik doktorandusz ivott bele ténylegesen énelőttem. Kis pohár is pohár. Be a szervezetbe!) Egyébként végre hasznát vettem műszaki tanulmányaimnak: kiszámoltam, hova álljak a folyosón, hogy mindkét – egymásra merőleges – terem előadóját halljam, úgyhogy sztereóban füleltem például Koloh Gábor (Amíg a bíró el nem választ…) és Szabolcsi Gergely (A feldolgozás lehetőségei Szijj Ferenc Kéregtorony című kötetében) beszámolóját.



De aki nekem nem hisz, megnézheti a független média vimeo-videjóját: Pál Dániel Leventét kiveheted Libanonból, de Libanont nem tudod kivenni PDL-ből

Az mondjuk nem látszik a felvételből, hogy PDL előadását még a földön ülve is nézték, mert annyi érdeklődő jött, hogy nem volt elég ülőhely. Perzse, biztos a Facebookon népszerűsítette magát. Nem számolva azzal, hogy ámokfutók is vannak az ismerősei közt.



Nem is értem, mit keresek én itt. Ha nem becsülném irodalmári munkásságát annak a lelakott heroinistának tűnő fasznak, akit főszerkesztőnek neveznek, meg a rovatvezető lyányka elnéző türelmét, már rég elhúztam volna a blog.hu-ra, ahelyett hogy itt vakoskodjak a félszeműek közt. De hát baszki, ez a Dani kölyök már a '80-as években született!!! És még cenzúrázza (horribile scriptu: ignorálja) a negyedszer átírt bevezetőjű Grecsó-cikkemet?



Szerencsére voltak olyan előadók is, akik miatt érdemes volt odamennem az Árpa Attilla-könyvbemutató előtt.



Úgyhogy elbaszott időnek tulajdonképpen nem nevezném a doktoranduszi szájtépés megtekintését. De Árpa sokkal jobb volt, pedig semmi figyelemfelhívó marketingeszközt nem dobott be az Ulpius.